A jövő harcosai és A feledés folyója elkészüléséről nagyrészt írott szóban emlékeztem meg, viszont A háború lelke alkotási folyamatáról videót készítettem, ez nézhető meg lentebb. A regényhez kapcsolódó, de a videóból kimaradt egyéb témát pedig a videó alatt találjátok meg.
Azt még meg kell említenem, hogy videó készítésekor technikai problémákkal küzdöttem, így a hangzás nem tökéletes, helyenként a hangerő jelentősen megemelkedik, úgyhogy érdemes ezt figyelembe véve beállítani az alaphangerőt.
Mi a helyzet címmel?
Jó lett volna belepréselni a videóba a címválasztás kérdését, mert az mindig érdekes helyzet. Van, hogy az ember rágörcsöl, és semmi értelmes nem jut eszébe, és van olyan, hogy már az első pillanattól tudja, mi lesz az. Sőt, olyan is előfordul, hogy egy jó cím, egy jó szókapcsolat kikövetel magának akár egy egész regényt is.
Az Olimposz legyőzése első részének nem A jövő harcosai volt az eredeti címe (igaz mindegyik munkacímében felbukkant valahogy), és most már talán azt is bevallhatom, hogy a három közül ezt a címet szeretem a legkevésbé. A feledés folyójának például a kezdetektől ezt a címet szántam, más munkacíme nem is volt, ahogy A háború lelkének sem. Sőt, A háború lelkének először a címe volt meg, és habár akadtak zavaros jegyzeteim, hogy mit akarok ezzel kezdeni, nagyon sokat kellett hajlítgatnom a történetet, hogy a címre passzoló regény jöjjön ki belőle. Mert igen, ez az, amiről pár sorral feljebb írtam, hogy néha a cím kiköveteli a történetet. Annyira szerettem A háború lelke címet, hogy ehhez akartam történetet írni, nem pedig a történetnek címet adni. Ilyen is van.
Ki írja a regény fülszövegét?
A videóban beszélni akartam a fülszövegről is, de az időkeret nem engedte.
Mert tudjátok milyen megírni egy fülszöveget? Pocsék élmény. Amikor bele kell sűrítened pár száz karakterbe egy több száz oldalas regény cselekményét, úgy, hogy ne árulj el belőle túl sokat, mégis felkeltsd az érdeklődést, olyan érzés, mintha a saját agyad rágnád. Én pedig még arra is figyeltem, hogy az első részben szereplő áruló isten kiléte a harmadik rész fülszövegében se tűnjön fel. Az viszont sajnos már elkerülhetetlen volt, hogy A feledés folyója függővége bekerüljön A háború lelke fülszövegébe (aki nem olvasta a második részt, véletlen se olvasgassa a harmadik kötet hátsó borítóját :)).
A fülszöveg írás amúgy úgy megy a Könyvmolyképzőnél, hogy az író megírja, aztán ha kell, a kiadóban kicsit átdolgozzák. Ezzel nincs is semmi probléma, ők adnak el évek óta könyveket, ők tudják, hogyan szólíthatod meg az olvasókat, nekik vannak bevált formuláik, úgyhogy ezt általában nyugodtan rájuk bízhatja az ember.
Azt tudom, hogy az első, A jövő harcosai fülszövege nem sokat változott ahhoz képest, amit megírtam, a többit pedig nem tudom…
Bármilyen hihetetlen, nem olvastam, sem A feledés folyója, sem A háború lelke végső, borítóra került fülszövegét. Nem tudom miért, de idegenkedem tőle, és hasonló a helyzet magával a regénnyel is. Valahogy elképzelhetetlen, hogy a saját könyvemet a kinyomtatott verzióban olvassam újra, és ha mégis szükségem van a történet felelevenítésére, mondjuk a folytatás miatt, akkor is a saját digitális verziómat veszem elő. Talán azért, mert ha hibát találok benne, akárcsak egy elütést is, hihetem azt, hogy az a végső változatba nem került bele, mert mondjuk a korrektor kijavította. Durva lenne találkozni a valósággal. 🙂