A feledés folyója Az Olimposz legyőzése trilógia második része, egy évvel A jövő harcosai után, 2016-ban jelent meg. A regény munkálatai viszont már 2014-ben megkezdődtek, jóval A jövő harcosai megjelenése előtt.
Egészen addig, amíg a Könyvmolyképző Kiadó vezetője nem mondott igent Az Olimposz legyőzése trilógia első kötetének megjelenésére, nem mertem hozzákezdeni a folytatáshoz. Akkor viszont rám szakadt egy év A jövő harcosai megjelenéséig, és úgy gondoltam, meg sem várva a regény fogadtatását, dolgozni kezdek a második részen. Ez lett A feledés folyója.
Ez volt az első regényem, amit folytatásnak szántam, eddig soha nem írtam második részt, így itt szembesültem azzal, hogy milyen nehézségekkel jár folytatáson munkálkodni. Ilyenkor egy hármas probléma alakul ki, mert egy második kötetben egyszerre kell reagálni az első rész eseményeire (egy időutazós történetnél különösen sok feloldásra váró ellentmondás alakulhat ki), közben fel kell építeni egy olyan cselekményt, ami egy kerek történetet ad ki, és önállóan is megállja a helyét, és végül elő kell készíteni a harmadik részt is. Nem volt könnyű megtalálni az arányokat, és a regény első változata jóval hosszabb lett az ideálisnál.
Aki most néz rá A feledés folyójára, az azt láthatja, hogy oldalszám tekintetében ez a sorozat legrövidebb része. Ki hinné el, ha azt mondanám, hogy A feledés folyója első változata majdnem kétszer ilyen hosszúra sikerült? Pedig tényleg így volt.
Az eredeti verzióban jóval több isten felbukkant, a főszereplők hosszasabban nyomoztak, és teljesen új szálak is megjelentek a történetben, amik aztán végül kikerültek.
A jövő harcosainál tisztában voltam vele, hogy nem szabad egyszerre belezsúfolni minden ötletem egyetlen történetben, itt mégis elszaladt velem a ló, ami ahhoz vezetett, hogy az utómunka során kellett alaposan megnyirbálni a regényt. Leginkább azért, mert egy ekkora méretű történet valószínűleg elijesztette volna a célközönséget, a körülbelül 700-800 oldalával, és ilyen esetekben bizony figyelembe kell venni az olvasók igényeit.
Az, hogy A feledés folyója tökéletesen összeállt az utómunkáim után, és az olvasók többsége jobban kedvelte, mint az előzményt, megmutatja azt is, hogy az első változatba tényleg sok felesleges dolog, kitérő került bele, amik nem feltétlenül vitték előre a cselekményt, a hiányuk pedig nem tűnt fel.
Aki több részletre is kíváncsi, annak javaslom a lentebb található videót, amiben A feledés folyója kapcsán, általánosságban beszélek a könyvkiadásról, annak menetéről.