Eltelt egy év Az Olimposz legyőzése trilógia első része, A jövő harcosai megjelenése óta, és már A feledés folyója megjelenésére vártunk, amikor úgy döntöttem, bővítem a sorozat univerzumát, és kicsit elkalandozok egy másik műfaj felé. A szándék az volt, hogy Marcell, Erik, Adria és a Kéer, vagyis a jövő harcosai képregényes formában is megjelenjenek.
Persze nem arról volt szó, hogy teljes füzeteket akartam képregényekkel megtölteni, hanem csak néhány rövid, egy-két soros, pár kockás, paneles, humoros képregényt, comic stripet, képregénycsíkot terveztem.
De miért volt erre szükség?
A jövő harcosai megjelenése után többen dicsérték a regény humorát, főleg a Kéer, az ókori halálistennő csípős, máskor a modern világra bárgyún rácsodálkozó stílusát kedvelték az olvasók. És akkor azt gondoltam, miért ne? Miért ne adjunk a Kéerből kicsit többet az embereknek? Kicsit többet, kicsit mást.
Aki olvasta A jövő harcosait, tudja, hogy a Kéer többször is átkerül a mi jelenünkbe, és érdeklődik a korszak technikai vívmányai után. Ezekre a helyzetekre épül majd a sorozat, egy, a jövőbe csöppent, ókori halálistennő mindennapjait mutatja be. A rövid történetek nem tartoznak Az Olimposz legyőzése trilógia „kánonjához”, inkább alternatív eseményeket mesélnek el, ilyen „mi lenne ha” típusú ötleteket. Hogyan reagálna a Kéer, ha találkozna az akkor épp nagyon népszerű Pokémon Go őrülettel? Csinálna-e Facebook profilt? Mit szólna az igazi csatákban edződött halálistennő, ha a korábbi munkáját le kellene cserélnie videojáték öldöklésre? Ő, aki ismeri a valódi Héraklészt, és titokban vágyakozik utána, megnézné-e a Disney Hercules című rajzfilmet? Ilyesmikről szól ez a sorozat, amiből egyelőre négy rész készült el, de elképzelhető, hogy idővel érkeznek újabbak.
Ezeket a humoros, alternatív képregényeket valamelyest szerettem volna elkülöníteni Az Olimposz legyőzése sorozattól. Akartam, hogy mindenki tudja, összetartoznak, de ez mégis más, mint a regény. Ezért a szereplőket kicsit átalakítottuk és rajzfilmesebbre vettük a hatást.
Ez leginkább a Kéernél érhető tetten, ő változott a legtöbbet. Ezekben a képsorokban olyan igazi, „barátságos szörny a szomszédból” típust testesít meg. 🙂 De ha összevetjük a blog fejlécével, vagy egy korábban készült facebook borítóképemmel, láthatjuk, hogy ő valójában közel sem bájos, inkább rémisztő, ami a regényben gyakran szóba is kerül. Szóval, ha el kellene magyaráznom a regénysorozat és a mini képregények közötti különbséget, biztos, hogy a Kéert kapnám elő. Mint ahogy ezt most meg is tettem. 🙂
Karaktervázlatok
És akkor egy gondolat erejéig még visszatérnék a mini képregényekhez, és elmondom a legnagyobb felismerésemet, a tapasztalatot, amit az írásuk közben szereztem: Nem könnyű viccesnek lenni. 🙂 Főleg nem, ha tudatosan akarsz az lenni. Kiizzadni magadból valami humorosat, mert elhatároztad, hogy épp humoros képregényt fogsz csinálni.
Hogy az én munkám izzadságszagú lett?
Remélem, nem. De nem is azt várom, hogy az emberek meglátva a képsorokat röhögőgörcsöt kapnak, inkább hogy a regényt ismerőkkel cinkosan összekacsinthassunk, hogy „hé, te tudod, miről van itt szó”, és egyik-másik történet talán azoknak az arcára is mosolyt csal, akik járatlanok Az Olimposz legyőzése trilógia világában.
Képregények
A fentebb látható humoros képregényeken kívül, készült egy más típusú képregényes oldal is Az Olimposz legyőzése trilógiához, konkrétabban, A feledés folyójához. Ez a korábbiakkal ellentétben nem alternatív humoros történet, hanem egy képregényes részlet az eredeti regényből.
A feledés folyója részlet
