Az Olimposz legyőzése trilógia mindhárom borítója az én ötleteim alapján készült, de mind közül A jövő harcosai volt a legkalandosabb és a legkockázatosabb. Legalábbis a részemről. Tudniillik, Nagy Gergely nem a hagyományos úton lett Az Olimposz legyőzése trilógia borítóinak rajzolója. Hanem akkor hogy? Ezt fogom most elmesélni.
Még csak nyár volt, hónapokra jártunk A jövő harcosai decemberi megjelenésétől, akkor zajlottak a korai előkészületek, de nekem már volt egy konkrét borítóötletem, amit mindenképpen szerettem volna megvalósítani. Csak azt nem tudtam, ezt hogyan mutathatnám meg a kiadónak. Rajzolni pálcikaember szinten is csak pocsékul tudok (de legalább a fakezem passzol a botfülemhez), grafikus ismerősöm csak elvétve akad. Szóval kellett valaki, aki kiveszi az ötletet a fejemből és papírra küldi.
Jobb híján a deviant art-on kezdtem nézegetni a magyar rajzolók, grafikusok munkáit, és valahogy mindig visszatértem Nagy Gergelyhez, mert nem elég, hogy nagyon jó dolgokat csinált, de pont a fantasy volt a fő profilja, és úgy gondoltam, neki nem kellene magyaráznom, hogy mit várok el egy ilyen borítótól.
Megkerestem és felkértem, hogy úgy készítsen nekem borítót, hogy az könnyen lehet, hogy soha nem kerül könyvre. Lényegében vettem tőle egy borítót, aminek megvolt az esélye, hogy csak én fogom nézegetni unalmas estéimen. Mindegy, a lényeg, hogy elkészült az első vázlat.
Utólag rájöttem, ekkor kellett volna leállnom. Fogni a vázlatot, elküldeni a kiadónak, és várni, mit szólnak hozzá. De akkor még nem tudtam, hogyan működnek az ilyen dolgok, és úgy felpörögtem a látványtól, hogy amikor Gergely megkérdezte, hogy csináljuk-e tovább, tényleg készüljön-e el a borító, azt mondtam: természetesen!
A tervem az volt, hogy kicsit megidézzük az ókori görög vázafestészet hangulatát, ami narancssárga-fekete színeket használ. Ezért szerepel a borítón egy hatalmas fekete küklopsz, miközben ráborul a lemenő naptól narancsszínűvé vált ég.
Én meg büszkén mentem a kiadó elé, hogy íme, nekem saját tervem van, hoztam egy borítót, és nagyon szeretném, ha ez kerülne a könyvre. Ott meg gondolom csak néztek, hogy oké, oké, de miért? Miért nem egyeztettünk? Miért kerestél saját rajzolót? Meg úgy általában, miért nem beszélted meg velünk a terveid?
Mindenesetre a tervet befogadták, legalábbis olyan szinten, hogy a kiadóvezető elé kerülhetett. Én pedig kezdhettem izgulni, hogy vajon elfogadják-e. Ha a kiadóvezető rábólint, akkor ő veszi meg a borítót, de ha nem tetszik neki, akkor van egy olyan borítóm, aminek a költségeit én állom, és amivel igazából semmit sem tudok kezdeni. Mert mit csináltam volna vele? Bögrékre nyomom?
Ez volt a borítókészítés izgulós része, és bevallom, megbántam, hogy önálló üzemmódba kapcsoltam, még egyszer biztos nem tenném. De hát minden jó, ha a vége jó, nem igaz? A borító maradt, maradt az ötletem, na meg a pénz a zsebemben. És amikor már azt hittem, hogy minden kérdést lezártunk, akkor jött egy üzenet, hogy amúgy áruljam már el, hogy milyen lénynek a sziluettjét látjuk a borítón? Először azt hittem, hogy viccelnek velem, mert egy egyszemű lény, mi más lehetne, mint küklopsz? Aztán kiderült, hogy a szarv bekavart néhány embert, és tippnek bejött a Minótaurosz is.
Ezért módosítani kellett a küklopsz fejét, hogy összetéveszthetetlen legyen, amiből megszületett a végső borító.
És hogy került a küklopszra szarv?
Mint kiderült a rajzolónak a régi Szindbád filmből nagy kedvence volt a küklopsz, aminek szintén volt szarva.
Amúgy a borítójelenet konkrétan nem szerepel a regényben. Van hasonló, ahol a főszereplők találkoznak egy küklopsszal, a borító is ezt dolgozza fel, de abban a jelenetben a küklopsz nem ilyen nagy, és akkor még fegyverei sincsenek a csapatnak. De nekem soha nem is volt célom, hogy konkrét jeleneteket emeljünk ki a borítóra, inkább csak valami olyat, ami visszaadja a történet hangulatát. Elárulom, hogy a három borító közül egyik sem ábrázol konkrét jelenetet, mindegyik közelít egy valós eseményhez, de a borítókon látható felállásban egyik sem valósult meg.